Mit ünneplünk augusztus 20.-án?

A Magyarság régóta romló politikai, gazdasági, társadalmi, és szellemi állapotát a nemzeti egység és függetlenség elvesztése jellemzi. E jelenségek gyökerei abban rejlenek, hogy a Magyarságot ezer éve idegen eszmék, hatalmak és érdekcsoportok félrevezetik. Ez a félrevezetés a Magyarság nemzeti öntudatát elsorvasztotta és ebböl következett a magyar nemzet mai kedvezőtlen helyzete. A több mint 900 éves feodalista rendszer és a több mint 40 éves kommunista rendszer a Magyarság súlyos legyengülését és lemaradottságát okozta, és e rendszerek maradványai még ma sem tüntek el.

Ahoz, hogy a magyar nemzet túlélje a mostani válságos helyzetét és sikeresen megküzdjön a jövő kihívásaival, meg kell ismernünk a nemzeti gondjaink alapvető okait, mert csak így tudjuk ezeket megoldani. Ahoz, hogy megismerjük a magyar nemzet válságos helyzetének gyökereit, szükséges átvizsgálni az ezredik év körüli eseményeket. Ezekböl kiderült, hogy Koppány ellenállásának leverése és István idegen haderők beavatkozásával történő törvénytelen hatalomrajuttatása rendkivül károsnak bizonyult nemzetünk számára mert ezzel megsemmisítették a magyar nemzet egységét, függetlenségét, és hatalmát biztosító Vérszerződést. Ezzel egy idegenérdekü és magyarellenes rendszerváltás történt, amelynek következtében folyamatosan teret hóditott Magyarországon az idegen befolyás, és idegen érdekcsoportok ragadták meg a hatalmat. Azóta téves uton haladunk és ezért tép minket a balsors. Ezért vesztettük el nemzeti függetlenségünket, egységünket, hatalmunkat, és ezért fogyunk, gyengülünk, szegényedünk, és teret vesztünk. Így is mondhatjuk: eltéritettek minket a Magyarok Istenétől, aki őseink kezébe adta világhóditó kardját, és az idegenek hamis hitével rabszolgaságba estünk.

A hivatalos körök nemrég ünnepelték Magyarország "ezeréves keresztény államiságát". Ez az eltelt ezer év alatt nagyon sok vesztesség érte a Magyarságot. Elsősorban elvesztettük azt a nagyhatalmi helyzetünket amelyet a honfoglaló és államalapitó Magyarok létre hoztak Árpád vezetése alatt 896-ban, amikor a népeket irtó, elnyomó, kizsákmányoló és lezüllesztő római birodalomtól Európát felszabaditó Hun Birodalom jogos örököseiként foglalták vissza a Kárpátok térségét. Ez a Magyar Állam Európa akkori legnagyobb hatalmának, a Német Birodalomnak, 907-es támadását megsemmisitő győzelemmel visszaverte. A Magyar Állam megsemmisitésére és a Magyarság leigázására törekvő nyugati fenyegetés elleni védekezés tette szükségessé a 10. sz.-i magyar hadjáratokat.

A kereszténység terjesztése csak ürügy volt idegen és magyarellenes hatalmi törekvéseknek. István idegen erőszakos beavatkozással magyarellenes rendszerváltást hajtott végre. E rendszerváltással a sötét kor és az idegenek fokozatos térhóditása köszöntek be Magyarországra, és ez az alapvető oka a minket régen tépő balsorsnak. Az ősi törvények és a Vérszerződés megszegésével a Magyarság elvesztette egységét, erejét és függetlenségét. Az idegen fegyverekkel ránk erőszakolt elnyomó és kizsákmányoló nyugati keresztény feodalista rendszerrel egy idegen es magyarellenes uralkodó osztály és egyház taszitotta a magyar népet rabszolgaságba, a sötét kor szellemi, testi és anyagi nyomorába. Ezt bizonyitják a számos pogánynak és parasztnak nevezett középkori népfelkelések. Az ún. "pogánylázadások" még évszázadokig tartottak mert a magyar nép nehezen tűrte az idegen elnyomást. Ez a keresztény feodalista rendszer megosztotta és legyengitette a Magyarságot, politikailag, gazdaságilag, társadalmilag, és szellemileg. Ennek az idegen rendszernek köszönhető a Magyar Állam megbukása, idegen uralom alá kerülése, szétdarabolása, és idegen gyarmatositása.

Csak a tények: Árpád alapitotta a magyar államot 896-ban. Magyarország több mint 1100 éves fennmaradását megalapozta az etelközi Vérszerződés által létre hozott magyar törzsszövetség, a pusztaszeri államalapitó országgyűlés, és a Honfoglalást elősegitő és az azt követő hadjáratok (nem kalandozások!). Ezeknek köszönhette elsősorban Magyarország a még évszázadokig tartó nagyhatalmi helyzetét. A Magyarság soha nem volt olyan egységes, erős és független mint akkor, amikor még érvényben voltak az ősi törvények és a Vérszerződés.

Nagy tévedés azt állitani, hogy nem volt más lehetőség mint átállni a nyugati keresztény oldalra, mert amúgy a Magyarság elpusztult volna. A magyar hadierő képes volt legyőzni az európaiakét a 955-os lechmezei csata előtt és után is. E csatának jelentőségét túlértékelték. Szintén téves a keresztes hadjáratokat fenyegető példaként emliteni. E "hadjáratok" túlnyomórészt gyengén megszervezett tömegek és rabló bandák portyázó kalandozásaiból álltak. Magyarország képes lett volna ezeket visszaverni úgy ahogy tette a többi nyugati támadásokkal.

A Magyarságnak nem volt szüksége a nyugati "civilizációra". Ezer évvel ezelőtt a Magyarok műveltsége sokkal magasabb szinten állt mint a középkori európaiaké. A tények azt mutatják, hogy amikor a Magyarok bejöttek a Kárpátmedencébe, Árpád vezetésével, akkor már rendelkeztek saját fejlett műveltséggel, államszervező képességgel és félelmetes hadierővel. Hibás lenne azt állitani, hogy ha nem történik meg a nyugatba illeszkedés, akkor a Magyarség a mai kezdetleges ázsiai népek műveltségi szintjén állna. Ilyen népek soha nem tudtak volna végre hajtani egy olyan mőveletet mint a Honfoglalás (és valószinű, hogy egyetlen más európai nép sem).

A nyugathoz való csatlakozás csak gyengitette Magyarországot az idegen betelepitésekkel, a Magyarság nyomoruságos szolganéppé sülyesztésével, a nemzeti öntudat sorvasztásával, a nemzeti egység felbomlasztásával, és az idegen érdekcsoportok hatalomra juttatásával. Igy Magyarország nem volt képes megfelelően védekezni a legnagyobb veszélyekkel szemben, amelyek mindig keletről vagy délről jöttek. Magyarország nyugatba kényszeritése megakadályozta, hogy a Magyarok szövetségbe lépjenek saját keleti rokonaikkal, a Tatárokkal és a Törökökkel, amit e népek ugyanis felajánlottak a Magyaroknak, de az idegen érdekeket képviselö magyarországi vezetöség ezt elutasitotta. Ha Magyarország nem hódol meg a nyugatnak és saját keleti rokonnépeivel kötött volna szövetséget, ma még létezhetne egy 50-60 milliós Magyarország a Magas Tátrátol le az Aldunáig, az Oberennsztől a Dnyeszterig, és az Adriátol a Fekete tengerig.

Az István királyt dicsérő egyházi mese valóban csak az: mese és nem hiteles történelem. Géza és István megszegték a vérszerződést és az ősi jogrendet amely szerint Koppány lett volna a jogos uralkodó, és megdöntötték az Árpád által megalapitott államrendet. Ezzel indult meg a magyar népet nyomoritó testvérharc és a vele járó idegenek beáramlása és elhatalmaskodása, ami végig kisérte az állandó belső hatalmi harcokat amelyek jellemezték az István uralkodásával bevezetett idegen rendszert. Akik annyira dicsérik István "államalkotását", azok nem veszik figyelembe, hogy milyen ingatag és gyenge volt a középkori hűbéruri ("feodális") rendszer. Természetesen, egy egységes erős magyar állam kellett, de ezt csak az ősi jogrendre és vérszerződésre lehetett volna megalapozni, nem egy idegen érdekeket szolgáló vagy idegen érdekek által befolyásolt rendszerre, amit Istvánnal végrehajtattak. Az Istvánt dicsérő elmélet ugyan olyan dogma mint a finnugorizmus, amelynek a politikai és egyházi hatalmak által fenntartott egyeduralma káros az egészséges nemzeti öntudat kibontakozásának. Trianon bebizonyitotta, hogy teljes csődöt mondott az István által bevezetett nyugati politikai és vallási irányzat. A Magyaroknak saját utjukat kell járni, és nem mások érdekeit szolgálni.

Szörényi Levente, az István a király, Atilla Isten kardja c. művek szerzője, rámutatott a Magyarság legalapvetőbb gondjára: az ezer évvel ezelőtt kialakult hármas belső megosztottságra. Szörényi a következő képpen jelöli meg a három szembenálló csoportot: a szentistváni és a koppányi Magyarság, valamint az idegenszívűek. Az utóbbiak esetleg csak magyarnak hangzó neveket viselnek és magyarul beszélnek, de szellemileg idegenek. A szentistváni magyarok azt hiszik, hogy csak a nyugati kereszténységnek köszönhetjük államiságunkat, nemzeti létünket, létjogosultságunkat, és műveltségünket. A koppányi magyarság a nemzeti egységet és függetlenséget biztositó ősi törvényeket és hagyományokat tiszteli. Szörényi cikk

Nemzetünk fennmaradása érdekében a nemzeti oldalnak egyesülnie kell, de a nemzeti oldal egyesülése csak a koppányi Magyarság által képviselt nemzeti értékek tiszteletbentartásával és érvényesülésével lehetséges. Csak egy egységes nemzeti oldal tudja legyőzni a Magyarságot elnyomó és kizsákmányoló, idegen érdekeket szolgáló hazaáruló és hatalombitorló idegenszívűeket. Az idegenszívűek eltávolítása és felelősségrevonása az elsőszámú feltétele annak, hogy Magyarország helyreálljon, és hogy a Magyarság megmaradjon. Ahoz, hogy megmaradjunk, keményen meg kell küzdenünk élettérünkért. Az élettér fogalmat nem csak a szószoros értelemben használjuk, hanem az élet minden más területére is vonatkozóan: az államigazgatás (“politika”), a gazdaság, a társadalom, a műveltség, az erkölcs, stb. Észre kell vennünk, hogy most már több mint ezer éve minden területen folyamatosan veszít a Magyarság az idegenség előrenyomulásával szemben: Magyarország több évszázados és a máig tartó idegen gyarmatosítása, a Magyarság fogyatkozása, országunk nagyrészének idegen megszállása és területeink elszakitása, idegen érdekeket szolgáló csoportok (“politikai pártok”) hatalomrajutása, gazdaságunk idegen kezekbe kerülése, az idegenszármazásuak társadalmi érvényesülése a Magyarság rovására, a magyar műveltség és hagyományok elsorvasztását okozó idegen “kultúra” és életmód elterjedése, a magyar nyelv elkorcsosodása, az idegen vallások, értékek és eszmék elterjesztése. Minden területen folyik a harc a Magyarság és az idegenség között. Belső és külső ellenségeink arra törekednek, hogy a Magyarságot megosszák, leigázzák, gyarmatosítsák, kizsákmányolják, erkölcsileg lezüllesszék, elmagyartalanítsák, idegen népekbe olvasszák, és végső soron eltüntessék.