A magyarországi kisebbségek helyzete

A Magyarságnál sohasem létezett és ma sem létezik más népcsoportok elleni gyűlölet. A magyar nép mindig türelmes és befogadó nép volt a kárpátmedencébe betelepült egyéb népcsoportok iránt. Évszázadokon át békésen éltünk egymás mellett a történelmi magyar állam keretein belül. A békés viszonyt megzavarták az idegen megszálló hatalmak “oszd meg és uralkodj” módszereikkel. A gyarmatosító Habsburgok a Magyarok ellen úszitották a nemzetiségi kisebbségeket, sok kárt és vérvesztességet okozva a Magyarságnak, és ezzel elvetették a máig észlelhető magyargyűlöletet a körülöttünk élő és az országunkba betelepült idegen nemzetiségeknél.

A magyar állam mostanáig a leg előnyösebb megkülönböztetésben részesíti a nemzetiségi kisebbségeket és egyéb népcsoportokat, ezzel hátrányos helyzetbe juttatva a magyar nemzetet: anyagi haszonszerzés érdekében, számos egyénnek és közösségnek előnyösebb magát valamilyen kisebbséghez tartozónak nyilvánitani, mint magyarnak. Egyes kisebbségek visszaélnek előjogaikkal, és ezzel kiváltják a Magyarság jogos nemtetszését és önvédekezésre kényszerítik. Ilyen körülmények között felelőtlenség és bűnös rágalmazás a Magyarságot vádolni azzal, hogy egyes népcsoportokat gyűlöl, vagy hogy kisebbségellenes. A belföldi és külföldi tömegtájékoztatás rendszeresen felnagyít (és egyre több esetben hamisít) minden olyan esetet ahol a Magyarságot idegengyülölettel vagy kisebbségellenességgel akarja vádolni, de ellenben elhallgatja a sokkal számossabb és súlyosabb magyarellenes megnyilvánulásokat, Magyarországon és az elszakított területeken. Egyes népcsoportok és kisebbségek képvíselői ma még mindig igyekeznek az egész magyar nemzetet közösségi (idegen szóval “kollektív”) bűnösséggel vádolni valamilyen, állítólag a múltban elkövetett bűnért. Ez képtelenség, mert senkinek sincs joga egy egész nemzetet örökre bűnnel vádolni, és a magyar nemzet sohasem követte el az állítólagos bűnöket. E vádak valóban arra szolgálnak, hogy külső és belső ellenségeink indokolják mindenféle magyarellenes törekvéseiket, vagy hogy azokról eltereljék a figyelmet, a csonkaországon belül és az elszakított területeken egyaránt.

Ha a magyarországi kisebbségek saját műveltségüket és intézményrendszerüket akarják fenntartani, akkor azt megtehetik törvényes keretek között, de csak saját anyagi forrásukból, mert nem igényelhetnek ilyen támogatást a magyar államtól. A magyar állam elsődleges kötelessége a magyar nemzeti érdekek támogatása és érvényesítése, tehát kötelessége a határon túli Magyarságot támogatni, de nem az országon belüli nemzetiségi és egyébb kisebbségeket. Az eddigi magyar kisebbségügyi igazgatás azt akarja elhitetni, hogy a magyarországi kisebbségek előnybe részesítését és bőkezü támogatását majd a szomszéd államok viszonozni fogják az elszakított területeken élő Magyarsággal szemben. Ez nem valósult meg, így a magyar államnak kell a határon túli Magyarságot támogatni. Még akkor is, ha nem kapnának magyar állami támogatást, a magyarországi kisebbségek még mindig viszonylag előnyösebb helyzetben lennének mint az elszakított területeken élő Magyarok. Súlyosan hibás a mostani nemzetiségi kérdések kezelése: azokat az összegeket amelyeket a sokkal rosszabb helyzetben lévő elszakított területeken élő Magyarok támogatására fordíthatna, a magyar állam inkább arra fordítja, hogy mesterségesen megakadályozza a magyarországi nemzetiségi kisebbségek természetes beolvadását a Magyarságba.